Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szubkultúránk

2009.05.13

  Az emberek többsége a másságot, különbözni vágyást negatívnak tartja, pedig a „deviáns” minősítés nem egyenlő a „deviáns viselkedéssel” (amely hagyományosan alkoholizmust, drogozást, öngyilkosságot és bűnözést jelent).
Kép Nem kellene társadalomellenesnek tartani a dominánstól eltérő életformákat. Ma már annyi impulzus ér minket, hogy sémákat, és sztereotípiákat használunk, és a felületes általánosításokból kilépéshez túl nagy energia kell, hiszen tanulmányozni kellene, amivel nem vagyunk teljesen tisztában. Ezért is olyan gyakori a szelektív észlelésből fakadó automatikus diszkrimináció.

   A dark szubkultúra eredetének két ága van, az egyik az amerikai, melyben a Billy Idol zenekara alapján létrejövő „X generáció” jelentette az első mérföldkövet; Ronald Reagan elnök bizakodó jövőképével szembehelyezkedve, a beat stílus jegyeivel és életstílusával.
A másik: az európai, ahol a dark-goth stílus az elhaló (és már újat nem nyújtó) punkból, azon belül is az értelmiségből fejlődött ki, annak dühe és rombolni vágyása nélkül. Az „oi, oi, oi” -t felváltották az érzelmek, filozofikusabb gondolatok – a fiatalok nem tudtak olyan gyorsan lépést tartani a megváltozott társadalmi-gazdasági folyamatokkal, megzavarodtak és kapaszkodókat kerestek.Kép


   Megjelentek az „új romantikusok”, akik a durva punk ellen kardoskodó, stílusos és művelt réteget jelentették, de emészthetősége miatt a műfaj hamar túl populáris lett, ami kizárta  alternatív voltát, s az igazi szubkultúra-tagok kiközösítették a „poseur”-öket a dark színtérről. Ám végül létjogosultságukat mégis nekik köszönheti az alternatív világ, hiszen olyan ügyesen aknázták ki a médiában rejlő lehetőségeket, hogy ezek révén épült be a köztudatba: született egy réteg, amely felváltotta az ápolatlant igényesre, a közönségest pedig értékesre. Mára már összeolvadtak a korábbi romantikusok a makacs ősarcokkal, és együttesen alkotják a dark-goth szcénát.

       Tóth Noémi   Forrás: PR Herald