Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mire gondolnak, mikor meglátnak Minket?

2009.05.13

  Egyesek hordozzák jellemükben a lehetőségét, hogy később a kultúra valódi tagjaként szemléljék a társadalmat, a zenét...az életet. Ezek az emberek is mind mások. Mindenkinél máskor jelenik meg a folyamat. Talán azért, mert a gyerekkorukat burokban, szerető családban élték, illetve nem ismerték a szubkultúrát, magát. Ám mindenkinek van az életében egy törés, amikor is rádöbben a dolgok valódi természetére. Valójában ez hosszú folyamat, mindazonáltal van egy pont, amikor tudatosul, teljesen világossá válik, hogy az élet korántsem olyan, mint amilyennek azt elképzelte. Ennek megélése egyénenként más és más.

  Az érzékenyebb lelkületű emberek sokkal nehezebben kerekednek felül ezen problémán és sok esetben magukba fordulnak, következik az önmarcangolás. Elkezdenek gondolkodni, mi is a lényeg ezen a világon, mi hajtja és mi okozza azt a sok szörnyűséget? Ennek velejárója a társadalomból való kivonulás (,amelyet saját maguk vállalnak fel, és ami sokszor felüdülésként hat számukra). A többség mindössze annyit lát ebből, hogy borongós lesz az egyén hangulata, rásütik, hogy depressziós. Sokszor ok nélkül.

  A filozofikus jellem persze együtt jár a kultúra iránti érdeklődéssel.I tt is legtöbbször a lét értelmét boncolgató kérdésekkel és más elmélkedésekkel a központban. Jelentős szerepet kap a szürrealitás. A világtól való elfordulás eredménye ez, a saját kis világ megteremtése céljából. Bezárkóznak, elszeparálják magukat a világ történései elől, belső harmónia, béke megteremtése céljából.Így elsősorban, igazán csak olyan emberekkel találják meg a közös kontaktust, akik szintén alkottak egy kis szubjektív "valóságot", akik maguk is darkok.

 

Kép



  Ebből pedig egyrészt azt észleli a környezet, hogy a sokak által egzaltáltnak tartott Poe, illetve Csáth Géza műveit kedvelő, olvasó ember beteg lelkülete kétségtelen, másrészt pedig az elvonulásra reflektálva ismételten a depresszív állapot konnotációját kapcsolják a jelenséghez.

  Ehhez plusz adalékként jelentkezik a zene. Ez a zene más, mint amit megszokott a legtöbb ember. Élvezetéhez különleges lelkiállapot szükséges, "együtt kell érezni az előadóval, a zenéjével" - ahogy azt egy általam nagyrabecsült személy megfogalmazta. Ezen átélésre a mai kultúrán felnőtt, és annak szellemiségét követő egyének nagyon ritkán képesek. Mi tehát a reagálás? - A zene teszi, hogy ilyen módon megváltozott társuk egyénisége.- Ismét egy hamis asszociáció, hiszen a környezet által megteremtett hangulat az, ami magával hozza az igényt arra, hogy ezen zenéket részesítsék előnyben.

  Szándékosan hagytam a fekete színű ruhát a végére. Egyrészt mert nem ezt tartom a kultúra fő mozgatójának, másrészt sokan nem is élnek vele. Bár a külső szemlélődő szempontjából mindenképpen említésre méltó, ez játszik a legfontosabb szerepet ugyanis abban, hogy sátánista mivoltát emlegetik a goth egyénnek. Nem gondolom mindazonáltal, hogy el kellene ítélni a fekete ruhát. Ez csupán a hangulat kivetülése a külsőre. Azé a hangulaté, amit fentebb ecseteltem. Úgy vélem, ezzel a visszakapcsolással válik teljessé a darkok valódi világa és az általános szetereotípiák közötti súlyos ellentét.

Sophie - Gothic.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hát igen...

(Christine, 2010.02.20 16:04)

Nagyon hasznos és igaz cikkek...

ebilhale@freemail.hu

(Ryuk, 2009.09.22 22:31)

Ha olyanom van akkor én is hallgatok ilyesmi zenéket de én pl. sosem öltözöm Goth-osan... Nagyon jó az oldal éa köazi mindent :)